Kövesd a rabbit‪!‬ Köves Slomó, Chabad Budapest, EMIH, Chabad Hungary

Miről is van szó, amikor a zsidóság különböző irányzatainak zegzugaiban próbálunk eligazodni?

Vajon a lényegről gondolkodunk, amikor azt vizsgáljuk, kerülhet-e orgona a zsinagógába s rabbija lehet-e nő?
Dilemmák sora szegélyezi a vallásgyakorlás mikéntjét, melyek felbukkanása azonban sem térben, sem időben nem a véletlen szüleményei:

A hitéletünket meghatározó irányzatok jelentős világfolyamatok s a korszellem alakulásának hiteles történelmi lenyomatai, melyek felbecsülhetetlen tanulságokkal szolgálnak mindazok számára, akik indulatok helyett a tisztánlátásban keresnek fogódzót nyitókérdésünk megválaszolásához.

A magyarázatot arra, hogy mi tette a Chábádot rövid idő alatt a világ legnagyobb ortodox irányzatává, alighanem a zsidóságot körülölelő globális világgal folytatott állandó szellemi és gyakorlati párbeszéd adja.

A hászid mozgalmak már évszázadokkal ezelőtt is a reflexió szándékával jöttek létre, ám a történelem tragédiái a zsidóság számára a párbeszéd lehetőségét is kíméletlenül elsöpörték.

A fordulatot ezután a hetedik lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson hozta el, aki a holokausztot követően felmondta a visszahúzódás és elzárkózás stratégiáját, ha tetszik, „új párbeszédet” kezdeményezett, hogy megmutathassa még a vallástól eltávolodott zsidók számára is, hogy a Tóra örök üzenete mindannyiunknak szól.

A kabbala a zsidó világértelmezés legmélyebb rétegét interpretáló misztikus tudomány, amely voltaképpen a lét és az idő, az Isten és a teremtés; a végtelen megismerésére épülő emelkedett filozófiai irányzat.

Ugyan ki ne szeretné jobban érteni a mindenséget, s abban önmaga helyét? – ám ahhoz, hogy a létezés kiismerésének kabbalisztikus útjára léphessünk, lelkünk és szellemünk alapos felkészítését biztosan nem odázhatjuk el.

Elsőre tán ellentmondásnak tűnhet, ám közel sem meglepő, hogy gyökereikben ily közeleső vallások viszonyai ideális esetben sem lehetnek teljesen súrlódásmentesek. Hisz, ha lehetnének, ugyan mi szükség lett volna a különválásra, újradefiniálásra?
A közelség és a széttartás dinamikái markánsak és ellentétesek;
ez szüli a feszültséget, amelynek megszelídítésére csakis közösen vállalkozhatunk.
A siker ez esetben létkérdés.
Baj csak akkor van, amikor már ebben sem értünk egyet.

Mit is hívunk köznapi értelemben térítésnek? Valami olyasmit, amikor valaki vagy valakik – történetünk térítői – olyannyira biztosak igazukban, hogy arról erkölcsi kötelességüknek érzik meggyőzni embertársaikat is.

Ám e tevékenység, érthető módon, nem mindig mentes az ellenállástól: előfordul, hogy szép szóval sokra nem mennek, előfordul, hogy az agilis győzködés emberéletekbe kerül.

De vajon milyen gyakran fordul elő az, hogy e térítők igazságukba vetett hite ezen a ponton meginogjon?

Vajon, ha valami teljesen nyilvánvaló, az igaz marad kifordítva is?
S ha már kifordítás, beszéljünk egy kicsit az öltözködésről!
Az például nyilvánvaló, hogy mit miért öltünk magunkra:
alkat és alkalom, hangulat és ízlés, vagy épp egy kiadós eső,
ezek mind-mind hatnak ránk, mikor az ideális ruházat megválasztásán vagyunk.
Ugyanez a kérdés kifordítva azonban már így áll:
Vajon a gondosan kiválasztott ruházatunk miképpen fog visszahatni miránk?